A büntetőügye nem mellékszál, hanem a történet része. Saját szavaival mondta ki, hogy nem politikai oldal, hanem csak az ALKU érdekli.
Simonka György a Partizánban nem új politikai irányt hirdetett meg, hanem azt a politikai logikát írta le, amelyben számára nem az számít, hogy a Fidesz vagy a Tisza győz‑e, hanem csak az, ki ad jobb ajánlatot neki. A nyilatkozatai alapján nem elvi politizálásról, hanem nyers alkupolitikáról és a „bizánci módszerek” visszatéréséről beszélhetünk. Ez nem új modell, hanem egy piti hatalmi bróker machinációja pártlogó nélkül.
Simonka jelenlegi politikai visszatérését nem lehet elválasztani attól, hogy az ellene folyó büntetőügy továbbra is a közélet része. Ő maga tagadja a vádakat, és politikai indítékú eljárásról beszél. Ettől még közérdekű kérdés marad, hogy egy ilyen helyzetben miért akar valaki újra országos alkupozícióba kerülni, és miért hangsúlyozza ennyire, hogy a választás után bármelyik oldalhoz oda tud ülni tárgyalni.
Ebből bizonyíték nélkül nem lehet háttéralkut vagy előre egyeztetett menekülőutat állítani. Azt viszont igen, hogy a politikai visszatérés időzítése ebben a helyzetben nem mellékes körülmény. Amikor egy volt kormánypárti politikus büntetőeljárás árnyékában újra országos szerepre törekszik, az önmagában is felveti a kérdést: valóban a választók érdeke vezeti, vagy sokkal inkább saját politikai túlélésének újrapozicionálása.
A Simonka György – Magyar Péter paktum lényege
Az interjúban általa elmondottak alapján teljesen világos, hogy Simonkát az együttműködés keretében a tiszás csapat azzal a feladattal bízta meg, hogy minél nagyobb zavart keltsen a kormánypárt szavazói között. Simonka és árulótársa, Magyar Péter közötti együttműködés immár több mint egy éve tart. A paktum lényege: a Tisza hatalomra jutását követően olyan, számára rendkívül kedvező bírósági ítélet szülessen, amely nem tartalmazza a fegyház fokozatot.
Amennyiben sikeres lesz Simonka akciója, és hathatós segítségével el tudják gáncsolni a választáson Erdős Norbertet, úgy – informátoraink szerint – a Magyar Péter által befolyásolt bíróság „leszedi” a bűnszervezet minősítést, és mindössze öt év börtönnel sújtja. Simonka állítólag részegen ezzel az alkuval már többször eldicsekedett: hangosan röhögve mesélte, hogy a kecskeméti „parkettás” börtönben váltja a politikustárs Mengyi Rolandot a könyvtáros pozícióban, hétvégente hazamehet, jó magaviselettel pedig harmadolni fogják a büntetését, így két éven belül szabadulhat.
A Fidesszel is próbált előre alkut kötni – nem sikerült
Az interjú egyik legsúlyosabb pillanata az volt, amikor Simonka kimondta: tud dolgokat, de most nem mond el mindent, mert akkor a választás után nem tudna bármelyik párttal tárgyalóasztalhoz ülni. Ez nem a nyilvánosság logikája, hanem a tárgyalóasztal logikája. Nem a választó teljes tájékoztatása a cél, hanem az, hogy a nála lévő információk politikai értéke megmaradjon a későbbi alkuhoz.
Aki így beszél, az nem kívülről támadja a rendszert. Saját mondataiból inkább az következik, hogy vissza akart ülni annak egyik asztalához. Nem lebontani akarta a rendszert, hanem újra a hatalom asztalához akart ülni. Csakhogy a Fidesz esetében nem tudott a vacsoraasztalhoz ülni, hanem az étlapra került.
Nem elszámoltatást kínál, hanem azt üzeni: „ez sem érdekel igazán”.
Az interjú egyik legbeszédesebb része az volt, amikor Simonka kijelentette: őt nem különösebben érdekli, ki mennyit lopott el, mert szerinte nem ez a programja. Ezzel nemcsak az ellenzéki elszámoltatási narratívát söpörte félre, hanem azt is kimondta, hogy számára a korrupciós felelősség kérdése másodlagos a politikai alkukhoz képest.
Ez azért fontos, mert Simonka nem rendszerlebontó szereplőként jelenik meg, hanem a bizánci politikai módszer újrahasznosítójaként. Nem a szabályt akarja megváltoztatni, hanem ő akarja újra jobban játszani ugyanazt a játékot.
A valódi politikai hatás
Simonka hiába indul függetlenként, a politikai hatása nem független. Egy olyan körzetben lépett pályára, ahol a Fidesz és a legerősebb kihívó között eleve éles verseny várható. Ha innen Simonka személyes hálózattal, sértett lojalistákkal és protesthangulattal szavazókat húz le, akkor a politikai vesztese Erdős Norbert lehet, a politikai haszonélvezője pedig a szintén román nemzetiségű IANOSNÉ Dr. Gurzó Mária.
A választó számára ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy Simonka milyen címkét ír a neve mellé. A valódi kérdés az, hogy kinek használ az indulása. A nyilatkozatai, a politikai helyzet és a körzet logikája alapján a válasz a napnál is világosabb:
Simonka nem új utat kínál, hanem a régi „bizánci” módszert hozza vissza; indulásának legnagyobb haszonélvezője: SZEKUS MARIKA.
Folytatása következik.