Vannak városok, ahol a politika nem a közgyűlési teremben, hanem sötét tónusú dolgozószobák mélyén, halk szavú vagy épp ordítva elmondott „tanácsok” mentén dől el. Ahol a polgármesteri lánc egy fiatal, ambiciózus arcon csillog, de a póráz vége egy idős, sokat látott, mohó stratégiaalkotó kezében fut össze. Ez a felállás tankönyvi példája a malignus nárcisztikus hatalmi játszmájának, ahol a közérdek csupán díszlet a személyes bosszúk és a gazdasági terjeszkedés színházához. A malignus (rosszindulatú) nárcisztikus nem egyszerűen hiú. Mivel saját fénye kopik, szüksége van egy fiatal „gazdatestre” – egy politikai formátumra, akit felépíthet, és akin keresztül újra átélheti a mindenhatóság illúzióját.